Nézd meg a videót, 1 perc az egész, utána olvasd csak el az írást.

Kezdjük ott, hogy ismertem már ezt a jelenséget. Mégsem vettem észre.

De miért van ez?

Alapesetben nem azért mert a YouTube legrosszabb minőségű videóját sikerült megtalálnom. Kutatások szerint egyébként sem vennéd észre.

Kovács és szerzőtársai (2018) egy kiváló irodalmi áttekintést adtak a témában, így a következőkben az ő munkájukat idézzük – hol szó szerint, hol tartalmában. A jelentős átvétel miatt dőlt betűkkel (is) jelezzük, ahol a szerzők gondolataira támaszkodunk, hogy jobban elkülöníthető legyen a saját kiegészítésünktől.

A figyelem, az észlelés a világunkban való működéshez egy nélkülözhetetlen folyamat. Kolb (1984) tapasztalati tanulás ciklikus modelljének is az egyik eleme a megfigyelés, megértés, amely észlelés nélkül nem működőképes.

Kolb (1984) tapasztalati tanulásának ciklikus modellje. Forrás: Tóth (2011), Boda (2019) szerkesztésében

Ahogy Kovács és társai megjegyzik,

“a megbízható észlelés figyelmi folyamatokat igényel. Ha a figyelmet eltéríti egy másik tárgy, a megfigyelők gyakran nem képesek észrevenni a váratlan tár­­­­gyat, eseményt, még akkor sem, ha az köz­­vetlenül előttük történik.”

A szerzők több kísérletet is bemutatnak, amelyben a vizuális figyelem működése jól megfigyelhető. Ebből hármat emelünk ki:

1. Mack és Rock (1998) kísérlete:
   “A vizsgálati személyeknek azt kellett eldönteniük, hogy a látómezőben felvillanó kereszt függőleges vagy vízszintes vonala hosszabb-e. Néhány alkalom után következett a kritikus próba, ahol a feladat ugyanaz volt, de a kereszt mellett egy fekete vagy színes idom vagy vonal is megjelent. Alapvetően elmondható, hogy a résztvevők negyede nem veszi észre az irreleváns ingert a képernyőn, habár az jól látható.

   Fontos következtetés tehát, hogy figyelem nélkül nincs észlelés.

   Azonban ha valamilyen a vizsgálati személy számára jelentőségteljes inger jelent meg, például a neve vagy egy sematikus „smiley” ikon, ezeket nagyobb valószínűséggel vették észre. Mindez arra utal, hogy az ingerek magasabb szintű feldolgozása is megtörtént (Mack és Rock, 1998). Azt a jelenséget, amikor egy feladat elvégzése közben egy szokatlan ingert nem észlelünk, nemfigyelési vakságnak nevezzük.” (Kovács et al, 2018)

2. Neisser (1979) kísérlete:
   “A vizsgálati személyeknek egy videofelvételen kosárlabdát passzolgató személyeket kellett figyelni. A passzolgató személyek két csapatot alkottak, és eltérő színű trikót viseltek. A vizsgálati személyeknek egy gombot kellett megnyomni, ha az egyik csapat a má­­­­­­sik csapatnak passzolta át a labdát. Majd a játékosok között egy hölgy sétált át sárga esernyővel, a huszonnyolc vizsgálati sze­­mélyből azonban csak hatan vették észre ezt a kiugró ingert. Ugyanakkor, ha a vizsgálatai személyeknek nem kellett kifejezetten a passzok átadását számolni, mindenki észrevette a hölgyet.” (Kovács et al, 2018)
3. Simons és Chambris (1999) kísérlete
   “A vizsgálati személyeknek fehér és fekete pólós kosárlabdázó személyeket kellett figyelniük. Egyik esetben a fehér pólós személyek közötti passzokat kellett számolniuk, másik esetben pedig csak a fe­­­kete játékosok passzainak számát kellett megállapítaniuk. A passzolgatások közben egy fekete gorillajelmezbe öltözött személy haladt át a képernyőn, a két kosárlabdacsapat között. A résztvevők 73%-a nem vette észre a felbukkanó gorillát. Még pontosabban, ha a fehér pólós csapat passzait kellett számolni, a vizsgálati személyeknek csak a 8%-a vette észre a gorillát, ha pedig a fe­­kete pólós csapat passzainak számolása volt a feladat, a résztvevők 46%-a vette észre. Tehát a más elemekhez való hasonlóság befolyásolja a váratlan inger észlelésének valószínűségét.” (Kovács et al, 2018)

Mit jelent ez a tanulság a döntéshozatal szemszögéből?

Bár a három bemutatott kísérlet különböző volt, lényegét tekintve mindegyik ugyanarról szólt: a figyelem fókuszálásáról és ezáltal ingerek kizárásáról.

Az emberi figyelem úgy működik, attól lesz hatásos, hogy kiszűri a sok felénk érkező inger közül a számunkra relevánsakat. Így viszont óhatatlanul lesznek olyan tények, információk, amik bár a szemünk előtt hevernek, egyszerűen nem vesszük észre őket.

Egy bonyolult döntési problémánál általában szükséges, hogy a részletekben elmerüljünk, ugyanakkor fontos, hogy legyen legalább egy valaki a csapatban, akinek az a dedikált feladata, hogy egy kicsit távolabbról, big picture jelleggel is lássa a problémát, hogy a nagy koncentrálásban ne hagyjuk figyelmen kívül a táncoló gorilla, medve, esernyős nő képében érkező veszélyt.

Kovács és társainak tanulmánya arra is rámutat, hogy a nemfigyelési vakság hatása csökkenthető a feladatban megszerzett tapasztalattal, mivel a szokványos környezetben jobban észrevesszük a nem releváns ingereket is.

Felhasznált irodalom

Ez a cikk főként Kovács Karolina Eszter, Szekér Barbara, Kondé Zoltán és Nagy Beáta Erika A nemfigyelési vakság jelensége a sportpályán című tanulmányának irodalmi áttekintésének bevezető részét használja fel. Amennyiben érdekel a kutatási eredményük részletesen, az alábbi linken éred el (érdemes megnézni): http://www.eltereader.hu/media/2018/11/APA_2018-01_.pdf

Boda Márton Attila (2019): Döntéstámogató szimulációs eljárások vizsgálata, modellezése, Doktori (PhD) értekezés (lektorálás alatt)

Kolb, D. A. (1984): Experiential learning: Experience as the source of learning and development. Englewood Cliffs, NJ: Prentice Hall

Kovács Karolina Eszter – Szekér Barbara – Kondé Zoltán – Nagy Beáta Erika (2018): A nemfigyelési vakság jelensége a sportpályán. Alkalmazott Pszichológia 2018, 18(1): 27–41.

Mack, A., Rock, I. (1998): Inattentional blindness. MIT Press, Cambridge, MA.

Neisser, U. (1979): The control of information pickup in selective looking. In Pick, A. D. (ed.): Perception and its development: A tribute to Eleanor J. Gibson. Lawrence Erlbaum, Hillsdale, NJ. 201–219.

Simons, D. J., Chabris, C. F. (1999): Gorillas in our midst: Sustained inattentional blindness for dynamic events. Perception, 28. 1059–1074.