Egy az Intelligence tudományos folyóiratban megjelent 2015-ös magyar kutatás megvizsgálta, hogy milyen viselkedést tekintünk “hülyének”.

A kutatásban résztvevő egyetemi hallgatók “hülyeségek” osztályozása, besorolása alapján a kutatók három különböző típust különböztetett meg:

1. A magabiztosság és a képességek közötti egyensúly fenntartásának megtörése
2. Figyelmetlenség
3. Irányítás hiánya: amikor valamilyen függő viselkedés miatt teszünk valamit. Például ha egy találkozót azért mondunk le, mert képtelenek vagyunk abba hagyni a videó játékozást.

A kutatás foglalkozott még azzal, hogy milyen mértékben tekintették hülyeségnek az adott eseményeket, ha valakit érdekel, nézze meg a tanulmányt. Mi most csak azért hivatkoztuk ide, hogy hangsúlyozzuk, hogy a túlzott magabiztosságnak külön is érdemes figyelmet szentelni, hiszen az gyakran vezet rossz megoldásokra.

A túlzott magabiztosság előnye, hogy könnyebbé teszi a jobb státusz elérését, hátránya, hogy a rossz következtetéseket is teljes mellszélességgel képviseli az adott egyén, ami a rólunk alkotott képet ronthatja, ha fény derül a hibára. Ez utóbbinál fontos megjegyezni, hogy azért tudja teljes mellszélességgel képviselni a helytelen állítást, mert tényleg azt az adott egyén, hogy az valóban helyes.

Amerikai kutatók egy tanulmányukban több kísérletet is bemutatnak, mi az egyiket emeljük ki ezek közül:

243 hallgató vett részt abban a kísérletben, amelyben számítógépen 10 egyén képét nézték meg. A képeken szereplő emberek személyiségjegyeit kellett meghatározniuk 10 szempont szerint. Az első 5 személy után megállították a kísérletet, és megmondták, hogy hány helyes válaszuk van. A maximálisan elérhető eredmény 50 helyes válasz volt. Véletlenszerűen ketté osztották a diákokat. Az egyik csoportnak azt mondták, hogy 37 helyes válaszuk volt az 50-ből. A másik csoportnak a valójában elért válaszainak számát mondták meg. Ez utóbbiak átlaga 8,8 volt (szórás: 3,03). A kutatás végén megvizsgálták, hogy ezen a ponton sejtettek-e valamit a résztvevők arról, hogy hamis visszajelzést kaptak, és arra jutottak, hogy nem. Annak érdekében, hogy minden diák ugyanazt értse az eredmények alatt, közölték, hogy “ha valaki teljesen véletlenszerűen tippelt volna, akkor 8 helyes választ adott volna, míg ha valaki 32 helyes választ adott, az kiemelkedően jó teljesítménynek számít”. A következő szakaszban a pontos és a becsapott eredményt kapó résztvevőket párokba rendezték. Az eredményüket nem mondhatták meg egymásnak, ezt egy megfigyelő is ellenőrizte.

És akkor most jön a lényeg: A partnereknek értékelniük kellett egymást, hogy vajon mennyire jók az ismeretlenek karakterjegyeinek megítélésében (ez volt a tesztben a feladatuk, tehát azt mérték, hogy mennyire kompetensek a feladat helyes megoldásában). A hamis eredményt kapó résztvevőket pozitívabban értékelték a társaik kompetensség szempontjából. Ennek volt köszönhető, hogy különböző csoport feladatoknál magasabb státuszt értek el ezek a résztvevők. A túlzott magabiztosság azért segíti a jobb státusz elérését, mert olyan viselkedésjegyeket eredményez, amelyek elhitetik az adott egyénnel interakcióba lévőkkel, hogy kompetensebb náluk.

Valóban a túlzott magabiztosságból fakadt az eredmény? A hamis információ közlése előtt és után is megnézték, hogy a résztvevők mennyire tartják magukat kompetensnek a társaikhoz képest. Az információ közlése előtt nem volt különbség a két csoport átlaga és szórása között, utána viszont igen. A hamis értékelést kapó csoport nagyon enyhén lett magabiztosabb, a másik csoport viszont reálisabban értékelte magát.

A kutatók ezzel együtt azt is megállapították, hogy a túlzott magabiztosság egyik motiváló tényezője pontosan a jobb státusz eléréséből is fakadhat.

Te mennyire vagy magabiztos? Nézd meg az ehhez készített tesztünket:

MEGNÉZEM A TESZTET

Felhasznált források:

Aczél Balázs, Pálfi Bence, Kekecs Zoltán (2015) What is stupid?: People’s conception of unintelligent behavior. Intelligence. Volume 53, November–December 2015, Pages 51-58

Anderson, Cameron P. and Brion, Sebastien and Moore, Don A. and Kennedy, Jessica, A Status-Enhancement Account of Overconfidence (December 1, 2014). Journal of Personality and Social Psychology, 2012, 103, 718-735.. Available at SSRN: https://ssrn.com/abstract=2532677