Érzelmi viszonyulásunk a pénzhez

Múlt héten a mesterséges intelligenciához kapcsolódó gondolkodásról írtunk. Ezen a héten a pénzhez való viszonyulásunkkal folytatjuk.

Olvasási idő: 5 perc

A második előadás tehát egy budapesti TED előadás volt, az irracionalitás nemzetközileg elismert mesterétől. Daniel Ariely-ről azt kell tudni, hogy 17 éves korában egy balesetben megégett a testének a 70%-a, majdnem 3 évet töltött kórházban. Ő maga úgy nyilatkozik erről az időszakról, hogy kirántották az addigi életéből és egy másik nézőpontból kezdte el vizsgálni a dolgokat. Az első megfigyelései a kórházi kezeléseihez kapcsolódtak, de én most nem erről fogok beszélni, hanem a pénzhez kötődő megállapításai közül emelek ki néhányat.

/ez a TEDx előadása sajnos nincs fent a neten, de ha értesz angolul, javaslom, hogy nézz meg vele egy interjút a: YouTube-on/

Az egyik egy kenyai megtakarítási kísérlet volt. A kísérletben részt vevő emberek egy kenyai nyomortelepen éltek, nagyjából hetente 10$-ból kell megoldaniuk a kiadásaik fedezését.

*A kép illusztráció

Nem a nyugdíjra gyűjtenek, mert általában sokkal korábban meghalnak a rossz életkörülményeik miatt. De mi történik, ha valami rossz esemény éri őket (pl. beteg lesz)? Kölcsönvesz 10%-os heti uzsorakamatra vagy valamit el kell adnia ár alatt, és ezzel további spirálba kerülnek. Ezért a megtakarítás hiánya jelentősen befolyásolja az életüket.

Létrehoztak egy megtakarítási tervet. Egy olyan módszert alkalmaztak, ahol könnyű pénzt berakni, de nehéz kivenni. Telefonos üzenetben félreteszi nap közben a pénzt, este elkerül egy megtakarítási számlára. A pénz kivételéhez buszra kell szállni, elmenni a városba, kitölteni egy igénylőlapot és így kapja meg a pénzét. Ez tehát az alap megtakarítási rendszer.

1. Voltak akik az alap rendszerben vettek részt,
2. voltak akik az alap rendszerben vettek részt és kaptak hetente emlékeztető üzenetet, hogy próbáljanak meg megtakarítani 100 schillinget ezen a héten. 100 schilling az kb 1$.
3. A harmadik csoport ugyanaz volt mint a második, de a gyerekük nevében kapták az üzenetet. Szia Anya, szia Apa, József vagyok, próbálj megtakarítani 100 schillinget a családunknak.
4. Aztán volt olyan csoport, aki 10% bónuszt kapott a kutatóktól sikeres megtakarítás esetén.
5. Volt egy olyan csoport, aki 20% bónuszt kapott a kutatóktól sikeres megtakarítás esetén.
6. Másik csoportok ugyanúgy 10 és
7. 20% bónuszt kaptak, de a veszteség kerülés elvének megfelelően: látják a pénzt, amit nem érnek el. Ha valaki normál esetben a 10% bónusz mellett megtakarít 40 schillinget, akkor kap 4 schillinget. A veszteségkerülés modelljének megfelelően előre odaadtak neki 10 schillinget, és ha félrerakott 40 schillinget, akkor a végén abból 6 schillinget visszavettek. Eredményben ugyanaz, de más a pszichológiája.
8. Egy újabb esetben készítettek egy érmét, amire körbe 24 számot írtak fel, és megkérték az alanyokat, hogy tegyék el. És minden héten húzzák át egy késsel az adott hét számát. Egyik irányból átlósan, ha sikerült megtakarítani, másik irányból, ha nem.

Melyik működött a legjobban? Hogyan működtek?

1. Már az alap rendszer is segített.
2. Heti emlékeztető: sokat segített.
3. 10% a hét végén: jobban segített
4. 20% a hét végén: úgy mint a 10%
5. 10% a hét elején: jobban segített
6. 20% a hét elején: úgy mint a 10%
7. üzenet a gyerekektől: úgy mint a 10-20% hét elején
8. érme: minden máshoz képest dupla olyan jó volt

Miért volt hatékony az érme?

Ehhez nézzük meg egy másik afrikai országot, Dél-Afrikát. A Dél-afrikai temetési biztosítások piacát. Nagyon drágák Dél-Afrikában a temetések: 1-2 évi bevétele is lehet egy embernek. Magyarországon is ismerünk ilyet, esküvőnek hívják. Ez kulturális kérdés.

“A biztosítás csak akkor él, ha az adott héten hal meg.”

Az apa vásárol egy temetési biztosítást egy hétre. Ami csak akkor él, ha az adott héten hal meg. Szegény ember, így kis mennyiségekben, rövid időtartamra tud biztosítást vásárolni. Kap egy elismervényt, amit ünnepélyesen átad a fiának.

És akkor menjünk vissza egy kicsit az időben. Hogyan takarítottak meg több 1000 éve? Élő állománnyal, pl. kecskével. Este látta a gazda, hogy hány kecskéje van neki és mennyi a szomszédnak. Ma azonban sok gazdasági tevékenység láthatatlan. Jelenleg a megtakarítások többsége nem látható.

Jelenleg a megtakarítások többsége nem látható.

A valóságban ez azt jelenti, hogy aznap kevesebb élelmet, vizet, stb. tudtak venni, és nem érzik, hogy mire megy el. Ariely és a csapata a kísérletben ezt a megtakarítást tették láthatóvá az érme segítségével, így nem az volt az élmény, hogy csökkentek a normál kiadásaik, hanem, hogy másra költöttek.

Ahhoz, hogy jobban megértsük a problémát, játsszunk egy kicsit.

Képzeld el az alábbi sztorit.

Vettél egy jegyet egy esti koncertre. 10 ezer forint volt. Elutaztál a koncert helyszínére, de amikor kinyitottad a pénztárcádat, akkor azt látod, hogy elvesztetted a jegyedet. Rendkívül bosszantó, de van nálad a pénztárcádban 10 ezer forint, és még lehet venni jegyet a pénztárban. Veszel jegyet?

Most képzeljük el a következő történetet.

Eltervezted, hogy elmész este egy koncertre. 10 ezer forint a jegy. Elővételben nem vetted meg, majd a helyszínen. Oda is érsz időben, és amikor kinyitod a pénztárcádat, akkor észreveszed, hogy a benne lévő két 10 ezres közül az egyiket valahogy elveszítetted. Veszel jegyet?

19-re lapot húztam és kipróbáltam ezt a kísérletet élőben is egy kicsi (16 fő) és  erősen felülreprezentált mintán. Várható volt, hogy nem lesznek ugyanazok az eredmények, mint átlagembereket vizsgálva. Az eredeti kísérletben az általános reakció az volt, hogy míg az előbbi esetben az emberek nem vettek jegyet, addig a második esetben inkább igen. Bár kisebb mértékben, de preferencia fordulás nálam is tapasztalható volt.

Elvesztette az előre megvásárolt jegyét. Vásárol-e új jegyet?

Elvesztette a jegy árának megfelelő összegű pénzt. Vásárol-e jegyet?

Sőt, amikor a kísérletben résztvevőktől megkérdezték, hogy (ha vásároltak volna) mennyibe került az aznap esti koncert, akkor az első esetben 20 ezer forint volt a válasz, a másodikban 10 ezer forint.

Mindkét esetben 2×10 ezer forintnyi papírdarab volt a tárcában, mégis más eredményt hozott a kísérlet. Ennek oka egyszerűen az, hogy ugyanazt a pénzösszeget máshogyan könyveltük. Fizikailag is, azonban sokszor csak mentálisan könyveljük ezeket a tételeket.

Mentálisan lekönyveltük a szórakozás alszámlánkról a 10 ezer forintot, amikor megvettük a jegyet. Amikor ez a 10 ezer forint értékű jegy veszett el, akkor nem pótoltuk, mert nem akartuk még egyszer megterhelni a szórakozás alszámlát. A második esetben azonban az általánosan elkölthető pénzünkből vettünk ki, aminek legalábbis gondolatilag semmi köze a szórakozás alszámlához.

A mentális könyvelés illusztrációja

Így már talán jobban érthető, hogy miért az érme volt a legsikeresebb megtakarítási eszköz. Az érme láthatóvá tett és kategóriához rendelt egy kiadást, aminek nyitottunk egy alszámlát a mentális könyvelésünkben.