Oktatóknak: hogyan állítsuk össze a csapatot?

Ezt a cikket kimondottan olyan oktatóknak állítottuk össze, akik Maximulation üzleti szimulációval oktatnak.

Ha még nem oktat, de szeretné használni oktatási tevékenysége során a programunkat, kérjük regisztráljon!

Középiskolás tanároknak:  http://maximulation.com/kozepiskolai-oktatas/

Felsőokatásban oktatóknak: http://maximulation.com/felsooktatas/

A szimulációs játékok elkezdése előtt egy fontos döntést kell meghoznunk ez pedig a csapatalkotás. Oktatóként fontos, hogy egy ilyen oktatási segédeszközzel a kívánt hatást érjük el, ehhez pedig fontos, hogy a diákjainkat is be tudjuk vonni, mindenkit a tőle elvárható maximumon.

Többféle módszer létezik a csapatok, csoportok kialakítására. Ezeket röviden bemutatásjuk koncentrálva az előnyeikre és hátrányaikra.

Olvasási idő: 2 perc

Lényegében három fő lehetőség van a csapatok kialakítására: a véletlenszerű (sorsolásos) módszer, a diákok által irányított csapatalkotás, továbbá az oktató által irányított csapatalkotás. Kezdjük a legegyszerűbbel, a véletlenszerű csapatalkotással.

A véletlenszerűen kialakított csapatalkotás gyors, biztos eredményt hoz. Az oktatónak annyi a feladata, hogy összeírja a játékban résztvevő diákok neveit, majd valamilyen módszerrel (akár egy papírra felírva, majd egyesével húzva) végrehajtja a sorsolást. Ezt a sorsolást, akár a diákokkal együtt, de akár nélkülük is végrehajthatjuk.

Itt egyértelmű előny a gyorsaság és a biztos eredmény, hiszen csak tőlem függ a feladat teljesülése.

A módszer hátránya, hogy az ilyen módon kialakított csapatoknál nem várt konfliktusok jöhetnek létre, hiszen könnyen összekerülhetnek olyan diákok, akik egymással nem tudnak együttműködni.

Ezt a módszert azoknak két helyzetben ajánljuk az oktatóknak. Az egyik, amikor a tanár jól ismeri diákjait és biztos benne, hogy a diákjaik bármilyen véletlenszerű csapatban jól fognak tudni együttműködni. A másik, amikor teljesen ismeretlenek a diákok, de nem csak a tanár, hanem egymás számára is. Ilyen helyzet pl. amikor gólyák az intézményt frissen kezdik és még nem alakulnak ki kapcsolatok, amely a csapatszervezés alapja lehetne.

A következő módszer a diákok által irányított csapatalkotás. Ilyenkor feladatként lehet kiadni számukra, hogy alkossanak pl. 3 fős csapatokat (fontos, hogy ilyenkor előre mérjük fel a csapatok optimális számát és az egy csapathoz szükséges diákok mennyiségét!).

Ennek a módszernek az a nagy előnye, hogy a diákok remélhetőleg számukra kedves csapatokat alkotnak, ami a további munka során még ösztönzőleg is hathat. Viszont mindenképp problémákat okozhat, ha olyan diákok állnak össze egy csapatba, akik egymásra negatív hatással lesznek a játék során.

További hátrány lehet, ha a diákok a csapatalkotási feladatot nem végzik el határidőre, ugyanakkor ilyenkor megoldást jelenthet, ha a feladatot nem teljesítő diákokat a másik két csapatalkotási módszerrel mi magunk rendezzük össze (ha az idő szempont, akkor értelemszerűen a véletlenszerű módszer javasolt).

Az oktató által irányított csapatalkotás hozhatja a legjobb eredményeket. Itt lehetőségünk van a diákokat a képességeik szerint megfelelően összerendezni, így garantálva azt, hogy senki ne szakadjon le. Fontos, hogy ehhez szükséges a diákok pontos ismerete.

Itt komoly hátrány lehet a szükséges erőforrás (idő) biztosítása, hiszen a pontos csapattervezés sok időt igényel.

Természetesen ezek bármilyen kombinációja elképzelhető, hiszen akár mi magunk is kijelölhetünk csapatkapitányokat (oktató által kezdeményezett), akik aztán kiválasztják a csapatuk tagjait.

Akármelyik módszert alkalmazzuk érdemes játékosan prezentálni azt. Az előbbi példát folytatva: az óra elején szánjunk 10-20 percet arra, hogy a csapatkapitányok kiválasszák a csapattagjaikat, tartsanak rövid interjúkat a potenciális jelöltekkel, és a kiadott határidőig írják össze a csapattagok neveit, majd adják le nekünk.

Neked milyenek a tapasztalataid a fenti módszerekkel? Akár tanárként, akár diákként, érdekel minket a véleményed! Írd meg kommentben vagy az info@maximulation.com e-mailre.