Mindenkiből lehet szent: egy munkaerőhiányos piac bemutatása

Nemrég írtunk arról, hogy “Politikusok, ügyvédek vagy papok lennénk 2017 legjobb középiskolásai“. Ettől függetlenül lapozgattuk az évekkel ezelőtt készült egyetemi beadandó feladatainkat és rábukkantunk egy érdekes írásra, amely témájában csatlakozik a fenti cikkhez, ugyanis a lengyel egyház toborzási technikáit foglalja össze. A cikk bár 8 éve íródott, így a számadatok pontatlanok lehetnek, a külső körülmények (pl. országgyűlési választások) hasonlósága miatt ma is úgy olvasható a cikk, mint ha most íródott volna. Nekünk érdekes élmény volt visszaolvasni, a továbbiakban változtatás nélkül közöljük. Ha olyat olvasol benne, ami azóta jelentősen megváltozott, írd meg kommentben.

Olvasási idő: 3 perc

2010. március 2.

A HVG 8. számából a „Toborzás a lengyel katolikus egyháznál – Mindenkiből lehet szent” című cikket választottam. Azért választottam ezt, mert már mindenhonnét a BKV és a választások folynak, valamint munkába állás előtt állunk és bár valószínűleg senki nem akar pap vagy apáca lenni, bemutatok egy munkaerőhiányos piacot.

Az egyik barátom hívott misére, és azzal csalogatott, hogy Péter atya 20 perccel rövidebb miséket tart, erre megkérdeztem, hogy miért, és mondta, hogy már 3 templomban tart szentmisét vasárnaponként.

A paphiány nem egyedülálló probléma, a cikk a lengyelországi helyzetet foglalja össze. Megemlíti a tendenciákat, a próbálkozási lehetőségeket és a magyar viszonyokról is ír. Az utánpótlási gondokkal küzdő lengyel szerzetes és apácarendek világi piármódszerekkel próbálják meggyőzni a tizenéveseket a mesterség szépségeiről.

Van tehetségem, én is lehetek szent, jelszóval hirdetnek például síeléssel egybekötött lelkigyakorlatot, mindössze 70 zlotyiért, ami kb. 5000 forintnak felel meg. (hozzávetőlegesen: Magyarországon Eplényben a diákjegy 4500 forint egy napra). A YouTube-on is reklámoznak, valamint honlapokon hirdetnek hétvégi látogatásokat zárdákba.

Már nem csak a hagyományos módokon, telefonon és levélben érhetőek el, hanem e-mailben is, és a Google térkép is megmutatja a zárdát. Annyira ez nem különös, hiszen az egyháznak is kell a marketing, mert egyre kevesebb a hívő és a papi, szerzetesi apácai hivatást vállaló fiatal is. Az, hogy a lengyel rendek ilyen hirtelen rákapcsoltak, az a tavaly év végi statisztikáknak köszönhető. Bár elvileg a lengyel lakosság 95%-a hívő, a szerzetesnek és apácának állók száma évek óta drámaian csökken. Pl. tavaly 655-en jelentkeztek szerzetesnek szemben a 2 évvel korábbi 800-hoz képest, és van olyan rend, ahova egyetlen novícius sem jelentkezett. A női rendek esetében kisebb az érdeklődés. Ez 10 év alatt a felére csökkent.

Lengyelország adja egyébként a Föld minden 10. szerzetesét és minden 30. apácáját.

A papképzés is visszaesett. 2005-höz képest a felére. Lengyelországban a korábbi években hittek abban, hogy Lengyelország „papexportőrré” válik, mivel Nyugat-Európában már 1000-éves egyházmegyéket kellett összevonni a krónikus paphiány miatt. Ez azóta annyiban változott, hogy Lengyelországban még nincs paphiány, de itt magasabb a pályát elhagyók aránya, mint máshol Európában. Egyébként egy szociológiai felmérés alapján a lengyel katolikus papok 54%-a szeretne családot alapítani, egyharmadának volt már dolga nővel, és 12%-uk rendszeresen él nemi életet. Ezeken az adatokon őszintén szólva azért egy kicsit meglepődtem.

Magyarországon 30 szerzetesrend működik kb. 750 taggal. A ferencesekhez tavaly 6 ember nyert felvételt a 40 érdeklődőből, közülük várhatóan 4-en 5-en lesznek szerzetesek. Hasonlóan a magyar pap-utánpótlás is rossz helyzetben van.

A cikk alapján a levonható tanulság, hogy gyorsan házasodjunk meg, ha éves sorban állás nélkül akarunk templomi esküvőt. A viccet félretéve azonban a jövőben olyan tendencia várható, hogy vagy veszít a vallás még jobban a szerepéből, vagy a papok energiái annyira fel lesznek emésztve, hogy a vasárnapi szentmisét megtartják akár szombaton is, mert nem lehet misézni 5 templomban is egy napon.