Játékosított probléma a gyakorlatban

Ebben a cikkben középiskolai tanári észrevételeket mutatunk be 4 pontban összeszedve, amelyek a konkrét szimuláció használathoz, mint oktatási tapasztalathoz kapcsolódnak. Elsősorban arra fókuszálunk, hogy az üzleti szimulációkkal kezdő oktatók számára nyújtsunk segítséget mások tapasztalásainak közvetítésével.

Olvasási idő: 3 perc

Egy hazai kutatásban a felsőoktatásban vizsgálták a tanári és diák tanítási/tanulási motivációt. Bár a kutatásban résztvevők száma nem volt túlzottan magas (60 fő), gondolatébresztőnek mégis jó lehet.

A diákokra vonatkozóan a kutatás megállapítja, hogy

A hallgatók egy része azért jön egyetemre, mert szüksége van egy diplomára, szüksége van egy papírra, számukra ez egyszükséges rossz, de egyáltalán nem akarnak tanulni, esetleg szülői(külső)nyomásra tanulnak (kényszertanuló, 20%).

A hallgatók nagyobb része tanulniakar, de nem tudja, hogy mi is érdekli igazán (céltalan, 60%).

Ezen kívül van mégkettő csoport, mindkettő többet akar kihozni magából az egyetemi évek alatt, deegyiknek a kapcsolatok számítanak (politikusjelölt, 5%),

a másik pedig tudja hogymit akar tanulni, mivel akar foglalkozni, és mindent megtesz hogy ezzel tudjonfoglalkozni (tanárok álma, 15%). Ezek a hallgatók kerülnek be általában szakkollégiumokba, írnak TDK munkákat és folytatnak kutatásokat az egyetemiévek alatt.

A különböző csoportokat eltérő nehézségi szinten, de általában lehet motiválni. A legnehezebb dolga a tanárnak kétségkívül a kényszertanulók csoportjával van.

Ahhoz, hogy diákjainkat az oktatási folyamatba minél jobban integrálni tudjuk szükséges az, hogy ők maguk is érdekeltek legyenek a részvételben.

Probléma központú oktatás a gyakorlatban

A szimulációs játékok a hagyományos, tanárközpontú oktatásról a problémamegoldásra és a diákra helyezik a hangsúlyt.

A probléma megoldásra alapozott tanulás azon egyszerű alapfelvetésből indul ki, hogy a válaszokat problémá(k)nak kell megelőznie. A tanulók számára be kell mutatni azt a problémát, amit meg kell majd a játék során oldaniuk.

1. Tűzzünk ki célokat, ne féljünk “küldetéseket” adni!

Ha most kezdjük a szimulációra alapozott oktatást, akkor célszerű olyan problémát adni a diákjaink számára, ami a lehető legszélesebb kör számára elfogadható problémaként. Érdemes akár több problémát („küldetést”) adni, hiszen így garantálhatjuk, hogy akinek egy-egy probléma nem jelent kihívást, az más problémát is megoldhat a játék közben.

Ilyen probléma lehet akár az, hogy vezessétek el a vállalkozásotokat 1 éven keresztül, de mellékfeladatként megoldhatják azt is, hogy a vállalkozás növelje a méretét (pl. legyen 200 fő alkalmazott, legyen egy termékben 40%-os piaci részesedés, stb.).

2. Hagyjuk, hogy hibázzon!

A probléma lényege, hogy a diákot motiválja a részvételben és ezáltal belső késztetése lesz azt megoldani. Ha a diák számára a minél nagyobb nyereség elérése a célkitűzés (kihívás), akkor azt a problémát kell megoldania, hogy ezt hogyan érheti el. Utána kell járnia annak, hogy milyen potenciáljai vannak a cégének, hogyan viszonyul a versenytársakhoz, és úgy általában meg kell, hogy ismerje a piacát. Ezek mindegyikét nem szükséges elvégeznie, kezdetben hagyjuk, hogy “hibát” kövessen el, és fokozatosan tapasztalja meg, hogy az új és új módszerek alkalmazásával egyre teljesebb képet kap a helyzetről és a megoldási alternatívák vázolása egyre világosabb tevékenységgé válik.

3. Javasoljunk megoldásokat, ne közöljük őket!

Egy-egy problémához adhatunk tippeket, amik segítenek számukra a probléma megoldásánál (pl. a nyereségesség javításához érdemes lehet elemezni a vállalat eredményének keletkezését, majd lépéseket tenni annak érdekében, hogy növeljük azt), de a konkrét módszertani eljárásokat ne egyetlen üdvözítő megoldásként prezentáljuk, hiszen a módszer lényege éppen az, hogy tapasztalati úton, saját felfedezéssel jöjjenek rá a diákok az összefüggésekre.

4. Ébreszd fel a belső motivációt!

A végső cél, hogy a tanulók saját maguk fedezzék fel a kurzus által megtanítandó fogalmakat, elméletet azzal, ahogy megoldják a problémát. Ennek a módszernek a hívei azon a véleményen vannak, hogy ennek hatására a diákok felismerik a tudásuk hiányosságait, ami arra motiválja őket, hogy jobban megértsék a kurzus, tanfolyam által átadni szándékozott fogalmi ismereteket, amit aztán nagyobb hatékonysággal tudnak alkalmazni valódi problémákra is.

A más területeken tapasztalt sikerére alapozva ez a módszer üzleti, közgazdasági témakörben is kamatoztatja előnyeit. A sikere nagyban azon múlik, hogy milyen a “probléma”.

Felhasznált irodalom

Szikora Péter: Tanítás értelmezhető-e, mint egy kooperatívdinamikus játék? https://kgk.uni-obuda.hu/sites/default/files/29%20Szikora%20Peter.pdf