Csapatösszetétel: a választás szabadsága

Szerepeltél már csapatban? Ismerted előtte a csapattársaidat? Elmondjuk, hogy számít-e.

Olvasási idő: 3 perc

A csapatmunkával sok anyag foglalkozik, mi sem utoljára jelentkezünk a témában. Ebben a cikkben az üzleti szimulációs játékokban alkalmazott csapatösszetétellel foglalkozunk, amerikai kutatók témába vágó munkáját foglaljuk össze. (via)

A játékosokat mindig csapatba rendezik

Az üzleti szimulációs játékok már az ’50-es évek óta használatban vannak, mint képzési, oktatási eszköz, és azóta folyamatosan alapvető volt, hogy a játékosokat mindig csoportokba rendezték.

Ez főként a való világ által támasztott követelményekhez való igazodás következménye, ilyenekből csak egy példa a munkahelyi csoportos döntési folyamatokban történő rutin szerzése a tanuló évek alatt.

Abban a kutatók is egyetértenek, hogy a játékosokat csapatokba kell rendezni a csoportos tanulás előnyei miatt. A kérdés tulajdonképpen csak az, hogy hogyan történjen meg a csapatösszeállítás úgy, hogy figyelembe vegye, hogy a hozzáállás és képességek széles skáláján kell megtalálni azokat a csapattagokat, akik tudnak egymástól tanulni egy feladat-orientált szituációban, amellett, hogy a csapatkohézió is megvan a hatékony döntéshozást figyelembe véve.

Csapat kohézió

Mivel a csapat kohézióját találták a legmeghatározóbb közvetítőnek a struktúrát, morált és produktivitást illetően, ezért sok oktató hagyja a játékosait, hogy maguk alakítsák ki a csapatokat. Ezzel azt feltételezik, hogy a választás szabadsága a legjobb útja annak, hogy olyan tanuló csoportokat alakítsanak ki, amelyek összetartóbbak lesznek, magasabban motiváltak és az eredményeket is jobban a magukénak fogják érezni.

Akik hisznek a véletlenben

Mások azért rendezik véletlenszerű módon a csapatok összeállítását, mert ugyan a magas kohézió érzékelhető, de a csapatösszetételek rendkívül alacsony változatosságot mutatnak. Ezen kívül az önszerveződés nem is az egyetlen és kizáró kritériuma a hatékony csoportmunkának, optimális tanulásnak és játékban nyújtott teljesítménynek. Anélkül, hogy megadnánk, hogy mi egy sikeres csapatösszetétel kulcsa egy üzleti szimulációs játékban (ez igaz bármilyen más feladatra is), a diákok többsége a csapattársait korábbi szociális kapcsolatok alapján választja ki. Az osztály magatartása szempontjából még fontosabb, hogy egyenlő képességű csapatok kerüljenek kialakításra: az önszerveződés eredményezhet “maradék csapatokat”, akik a marginalizálódott egyénekből állnak, és így korábbi hovatartozástól vagy érzelmektől mentesen alkotnak csapatot, így hátrányba kerülhetnek azokhoz képest, ahol az önálló választás miatt erősebb kohéziós szint valósul(hat) meg.

Mit szeretne a diák?

Mindazonáltal az oktató számára óvatosabb megoldás lehet a diákok számára az önszerveződés biztosítása: Kutatások szerint a diákok ugyan szeretnek csapatban dolgozni, de nem rajonganak az oktató által kontrollált csapatalakítási metódusokért.

Lehet-e egyáltalán változatos az összeállított csapat egy homogén közegben?

A hasonló kor, esetleg nem, iskolai vagy munkatapasztalat lehetnek hasonlóak, de ezek csak a felszínt jelentik. Ettől mélyebb szint és sokkal változatosabb, hogy az egyes diákok milyen értékorientációval bírnak (bár a valós életben ezeket az értékorientációkat hatékonyan lehet terelgetni javadalmazási és jutalmazási rendszerrel).

Az csak tévedés, ha azt hisszük, hogy egy iskolai osztályban nem lehet lényegesen különböző csapatokat összeállítani.

az azonos kor, nem, tapasztalat csak a felszín (via)

A diverzitás a munka világában és az oktatási csoportokban is hasznos lehet, hiszen új perspektívák és új tehetségek jelenhetnek meg a csoportban. Ennek ellenére ez egy kétélű fegyver. A csoport által elvégzendő feladatok nagyban befolyásolják a diverzitás igényt. A rutinfeladatok nem igényelnek kreatív válaszokat, és a csapattagok egymásrautaltsága is alacsony fokú, az egy sémára működő gondolkodást igénylik csupán. Ugyanígy az üzleti szimulációkban is: a túl egyszerű játék, az egynéhány paraméterre korlátozódó döntéshozatal szintén felveti ezt a problémát.

Véletlen vagy szabad választáson alapuló csapatösszetétel

A kutatók kísérletet tettek arra, hogy előtte-utána teszttel számszerűleg levezethető legyen, hogy melyik módszer a hatásosabb. Erre azonban nehéz lenne egyértelműen válaszolni. Ami világosan kimutatható a számokból, hogy a szabad választáson alapuló csapatalakítás pozitívabb értékeket hozott a játék előtt, amely a korábbi, nem feltétlenül a játék szempontjából is releváns tapasztalatokból eredeztethető. A véletlenszerűen összeállított csapatoknál azonban nem voltak ilyen korábbi tapasztalatok alapján rendelkezésre álló feltevések, így általában a játék előtti gyengébb motiváció és csapattagok irányába mutatott bizalom jelentős javulást mutatott. A játék utáni végeredmények azonban hasonló képet mutattak mindkét tábornál, jelentős kiugrás nem tapasztalható az adatok összevetésekor. Fontos azonban, hogy ez a kutatás több mint 8000 kilométerre innét készült, jövőre megnézzük, hogy mi a helyzet itthon, Veled.

Felhasznált irodalom

Joseph Wolfe, Robin McCoy (2008): Should Business Game Players Choose Their Teammates: A Study with Pedagogical Implications